- Szeretlek. - suttogja neki. Győzött a kétségbeesés.
- Én is. És sajnálom.
- Erős leszek. Megfogok vele küzdeni, csak most...
- Tudom El. De ők... Nem akarlak elveszíteni. Biztos pontot adsz az életemnek, és erre most nagyobb szükségem van, mint egy szomjazónak a vízre.
A lány erősen átkarolta a fiú derekát és a vállába furta az arcát. Szerette őt, és bármit megtett volna azért, hogy ez működjön. Először csak gyengéden, majd egyre hevesebben csókolta. Nem akarta elengedni egyik a másikat, de a lány arcán végigfolyó könnyik elárulták őt, hogy meghozta a döntését. És ami rájuk várt kint... Minél hamarabb indulnia kellene.
- Lou...indulnom kellen. - a fiú az ajtónak tolja, hogy aztán ott újra csókkokkal borítsa el a lányt. Két kezével a lány feje mellett támaszkodik meg, hogy az még véletlenül se tudjon szabadulni. Félt, ha most elengedi, az sosem fog visszajönni hozzá. De be kellett látnia. Előbb vagy utóbb el kell engednie. Az esze éles csatát folytatott a szívével.
- Tudnod kell, hogy bármit megtennék érted. - suttogta zihálva.
- Akkor engedj elmenni.
Az esze azt diktálta, hogy engedje menni, és engedje normális életet élni. Azonban a szíve... ó, a szíve fájt értük. Fájt azért, ami lehetne egy másik életben. Félt, hogy más megadhat majd neki mindent, amire vágyik. Ha bármikor belegondolt, hogy ezért egyszer majd elveszíti a lányt, a szíve ezer darabra tört. Ahogy ott álltak az ajtóban, egymást ölelve, a fiú is döntésre jutott. Mégerősebben ölelte a lányt, és annak selymes hajába rejtette könnyes arcát, majd a füléhez hajolva, a kedvenc daluknak, amihez annyi kedves emlékük köthető, szövegét suttogta.
"Egy másik éjjelen, kedvesem, miközben aludtam
Azt álmodtam, hogy a karjaid ölelnek
Mikor felébredtem, rájöttem, hogy tévedtem.
Szóval lehajtottam a fejem és sírtam.
Te vagy a napsugaram, az egyetlen napsugaram.
Te teszel boldoggá, mikor az ég szürke
Sosem fogod tudni mennyire szeretlek
Kérlek ne vedd el a napsugaram.
Mindig szeretni foglak és boldoggá teszlek
Ha egyszer ugyan azt mondod majd.
De ha elhagysz és mást szeretsz
Egy nap megfogod bánni.
Te vagy a napsugaram, az egyetlen napsugaram.
Te teszel boldoggá, mikor az ég szürke
Sosem fogod tudni mennyire szeretlek
Kérlek ne vedd el a napsugaram.
Egyszer azt mondtad kedvesem, tényleg szeretsz engem
És senki sem állhat közénk
De most elhagytál és mást szeretsz.
Összetörted minden álmomat
Te vagy a napsugaram, az egyetlen napsugaram.
Te teszel boldoggá, mikor az ég szürke
Sosem fogod tudni mennyire szeretlek
Kérlek ne vedd el a napsugaram.
Minden álmomban, kedvesem, elhagysz engem
Mikor felébredek, szegény szívem fáj
Szóval, ha visszajössz, és boldoggá teszel
Megbocsájtok neked és elviszem az összes hibást.
Te vagy a napsugaram, az egyetlen napsugaram.
Te teszel boldoggá, mikor az ég szürke
Sosem fogod tudni mennyire szeretlek
Kérlek ne vedd el a napsugaram. "*
A lány tudta, bármi is történjék ma este, mindent az emlékezetébe vésett. A közös vacsorákat, a nevetéseket, az együtt töltött éjszakákat... Próbálta szavakba önteni, amit érez most, de az ismerős illat, ahogy a fiú pólójába fúrta az arcát, és az ismerős meleg, ami épp melegíti megfáradt testét, túl jó volt hogy ahhoz, hogy elrontsa a pillanatot felesleges szavakkal. A rájuk szállt átmeneti békét egy hangos duda szó szakította meg.
Percekbe telt, mire eltávolodtak. A fiú kettőt lépett hátra, és elkeseredve szólalt meg. A hangja nem volt több, mint kétségbeesett szavak elfullása.
- Maradj, és megoldok mindent.
A lány annyira szeretett volna hinni benne. Hinni bennük, hogy ez működhet, de sajnos nem tudta megtenni. Elfáradt a folyamatos küzdelemben.
Csupán látszólag, a külvilág számára, összeszedte magát. Ebben igazán jó volt.
Letörölte az arcára folyt könnyeket, megigazította a kabátját, és mielőtt végleg búcsuzott volna, bezárta a kettejük közti távolságot és gyengéden arcon csókolta a fiút. Nem merte megkockáztatni, hogy újra érezze ajkai ízét. A továbbiakban az emlékére kellett hagyatkoznia.
- Kérlek, bocsájtsd meg, Louis. - suttogta.
Felvette a földön hagyott utazótáskáját, amibe mindenét belepakolta, és mély levegőt véve kinyitotta az ajtót. Elmosódva ugyan, de még hallotta, ahogy a fiú azt mondja: - Szeretlek, Eleanor.
A fiú összetört. Még látta, amint a paparazzik villogtatni kezdik fegyvereiket, és hallotta az egymást túlkiabálni probáló tömeget mielőtt az ajtó bezárult és egyedül maradt.
A lány lehajtott fejjel sietett a taxihoz, ahol a férfi már nyitott csomagtartóval várta. Ahogy beszállt a kocsiba, megadta a címet a taxianak, és bár olyannyira nagyon szeretett volna, nem nézett vissza oda, amit maga mögött készül hagyni.
Egy összetörtszívű fiút, egy szerelmet, és ezernyi emléket ami ehhez a házhoz köti, engedett el. Mert soha többé nem nézett vissza. Felszállt a repülőre, ami elrepítette messze, és mindent maga mögött hagyott.
*előadó: Jhonny Cash feat. Bob Dylan - You Are My Sunsine
☝BOLDOG KARÁCSONYT/ÚJÉVET. 😍😛😜😚😘🎀🎄🎁🎂🎈🎆🎇🎉🎊💡
:((((((
VálaszTörlésszegény louis :((((