Olykor fáraszt minden, ami kívül van rajtam. A világról
beszélek. Fáradságos minden cselekmény. Fájdalmat okoz a fény, félelmet kelt a
sötét, rossz a hideg, és nem kevésbé rossz a meleg. Ilyenkor csak az alkohol
lágy mámora segít. Egyedül, vagy társaságban. A lényeg ugyan az. A törlés. A
világ megváltozott körülöttem. Minden apró részletben azt keresem, hogyan
érhetne véget. Mert nem akarom már ezt csinálni. Jó pofizni idegeneknek,
eljárkálni, népes társaságokba, ahol az ötven ember közül, jó ha hatot ismerek.
Éjszakába nyúló bulik, az agyon játszott dalok, amiknek egyszer valamikor volt
céljuk, volt mértjük De mára csak üres, vacak szavak. Nem akarom már ezt
csinálni. Elég volt! Bele fáradtam már ezekbe.
Az életbe.
