II. évad / I.

Az olyanok, mint te, mindig vissza akarják kapni az eldobott szerelmet. 

-           Gyere!

-           Jas, nem is tudom. – Ausztrália e részén található leghíresebb kocsmája előtt dekkolunk. - Talán mégsem nekem való ez a munka.

-          Dehogynem! Higgy nekem! Egyébként is. Ha itt nem akkor hol? Jess. Már annyi helyen jártunk, hogy lassan kezdem úgy érezni, hogy jó buli munka meghallgatásokra járni.

-           De…

-           Nincs de, oké? – erősködik. Jasmin… nos, ő elég kitartó tud lenni, ha akar. – Figyelj. Ismerem a tulajt, és biztos vagyok benne, hogy jól járnátok mind a ketten. Biztos lehetsz benne, hogy jobban fizet, mint a McDonalds. Ha másért nem, akkor Edwardért tedd meg. – az elmúlt nyolc évben mást sem tettem, csak az ő érdekeit néztem. Hogy neki jó legyen. Éppen ezért nem vettek fel rengeteg munkára. Ugyanis az rendben lett volna, hogy van egy gyerekem, de az időbeosztást lehetetlen lett volna megoldani. Az, hogy nekem már öt órára egy irodában kelljen ülni, de közben iskolába vinni őt, majd onnan elhozni... Összeegyeztethetetlennek bizonyult. Pedig az jól fizetett volna. Nincs senkim, aki vigyázhatna rá, elhozhatná őt az iskolából, vagy akár elvihetné.

Újak vagyunk. Totál újak! Egy hónapja élünk itt Ausztráli fővárosától tíz kilométerre. Nem arról van szó, hogy anyagilag szarban lennénk, de ahhoz, hogy ez így is maradjon, munkára van szükségem. A lakást, amit egyelőre csak bérlünk, már két hónapra előre kifizettem.

Mire újra tisztán tudok gondolkodni, már a kocsma egyik asztalánál ülök Jasminnal, és a tulajt várjuk. A hely nappal zárva, szóval egyedül vagyunk.

-           Jas, biztos jó ötlet ez? – körbenézek. A székek körülöttünk fel vannak pakolva az asztal tetejére, és egész tisztának tűnik minden. A pulttal szemben, - egy jó hosszú pult, ami mögött vagy ötven fajta pia van felsorakoztatva a polcokra. – egy kis emelvény van. Jas szerint néhány szerencsés előadónak lehetősége van rá, hogy itt mutatkozzon be. Állítólag néhányan itt kezdték az pályát, majd az egész ország, kontinens megismerte a nevüket. – Egyébként, honnan ismered a tulajt? – még mielőtt válaszolhatna, egy mélyen zengő hangzavar meg minket. Mind a ketten felé fordulunk. Jasmin felugrik, és a sráchoz szalad. Széttárt karokkal veti rá magát. Én is felállok.

-           Mit keresel te itt? – kérdezi a srác, miután ő is megöleli Jas-t.

-           A szívességet jöttem behajtani rajtad!

-           Szívesség? Tartozok én neked ilyennel?

-           Ó, tesó! – nevet fel hangosan. -  De még mennyire! Kell emlékeztesselek arra, amikor lenyúltad a…

-           Igen, vágom. – szakítja félbe, majd érzem, ahogy kemény tekintete megtelepszik rajtam. Végigsimítok a ruhámon. – És ő? – egy pillanatra sem tekint el rólam. Jas visszasiet hozzám. Kezét a derekamra teszi, és közelebb lök a sráchoz. Vagy két fejjel biztos, hogy magasabb nálam. Az első, amit felfedezek az a tetoválás a karján. Mivel ujjatlan felsőt visel, ezért tisztán látszik, ahogy a minta végig fut a felkarján, majd eltűnik a válla felett. A szeme sötét. Talán barna. Egészen vonzó..

-           Cash, ő Jessica Grey. Jess, ő az egyetlen, az utánozhatatlan… nos, ő a bátyám. – nem! Mégsem olyan vonzó.

-           Szia. – nyújtom a kezem, amire csak rátekint, aztán vissza Jasminre. – Uhg. Akkor nem. – jegyzem meg alig hallhatóan.

-           Nyögd ki Jas, hogy mit akarsz. Nincs sok időm.

-           Ha mondjuk, egy kicsit kultúrálnád magad… köszönöm. Szóval. Jessica és a…

-         Nem kell a köret. – mondja lazán. Mindig ekkora tahó? Ha az én bátyám lenne, már rég megcsapom!

-          Jesszus, te annyira idegesítő lettél! Szóval Jessnek munka kellene. – Cash, - azt hiszem így hívják. – tetőtől talpig végig mér és fülig érő széles vigyorra húzódik a szája. Talán még egy kis kacagás is elhagyta a száját? Bunkó!

-           Komolyan? – kérdezi már komolyan. – Jas, nem veszek fel bárkit, akit idehozol. – és ennyivel le is tudta. Megveregeti a húga vállát, és elmegy mellette egyenesen a pult mögé. Azonban Jas nem adja fel.

-           Cash, nem jöttem volna ide, ha nem lenne fontos! Tudod jól! De Jessnek van egy…- Jasmin nem fejezi be.

-           Mije van neki?  - a srác egy pohár itallal a kezében tekint a húgára majd rám. Ez a srác az elmúlt néhány percben jobban felhúzott, mint korábban bárki ennyi idő alatt. Mind a ketten rám néznek. – Mid van kislány? – a pultra támaszkodik, és érdeklődve várja a válaszomat. Nem kell senkinek a könyörülete, csak mert van egy fiam és egyedül nevelem azt. Amint megtudják, a következő kérdés az, hogy hol az apja?!

-           Egy kérdésem. – felelem.

-           Halljuk.

-           Mindig, mindenkivel ekkora tahó vagy? – meg sem várva a válaszát, hátat fordítok, és elhagyom a helyszínt. Nem tudok tovább itt maradni vele, aki ennyire felidegesít. Kilépve a szabadba, hirtelen elvakít a világosság. A buszmegálló irányába sétálok, miközben a telefonomat babrálom.

-           Jess! – kiált utánam Jas. Jó néhány perc telt el, mióta eljöttem. Nem fordulok meg, csak úgy teszek, mint aki nem is hallotta, de amint már említettem ő nem olyan feladom típus. – Jessica, kérlek. – ragadja meg a karomat. – Sajnálom. Oké? Cash néha…

-          Bunkó?

-           Igen. De… nos, nincs de. – ránt vállat. – Az. Igen, de nézd csak mit szereztem?! – egy kártyát nyújt felém.

-          Mi ez?

-           A kocsma elérhetősége. Azt mondta, hogy holnap hétkor gyere, és megnézi, mit tudsz.

-          Milyen rendes tőle. – jegyzem meg szarkasztikusan. - De nincs szükségem rá. Majd keresek mást. – most én rántok vállat, és újra elindulok. 

-          Jess, ne csináld már! Bunkó volt, tudom. Kérlek. Adj neki egy esélyt!

Adj neki egy esélyt! Adj neki egy esélyt!

Adj neki egy esélyt!

Hirtelen megállok, ezért Jas belém szalad. A szívem hevesen ver, és kiráz a hideg.

8 évvel korábban esélyt adtam valakinek, aki azóta is, - habár nem szeretném, és nincs is itt. – az életem jelentős részét képzi a mai napig. Az miatt az esély miatt, elvesztettem a legjobb barátnőmet. Az az esély miatt az életem romokba dölt, én összetörtem, és újra meg kellett tanulnom építeni.